1. fejezet

Nem így akartam. Az egészet máshogy képzeltem el...A hibám miatt elkezdett utálni. Pedig én annyira bírtam. Most lőttek a barátságunknak, a közös lakással viszont nem tudom mi lesz. Ja, hogy miről is van szó? Megpróbálom felidézni, bát lehet, hogy néhány helyen kissé zavaros lesz...

Az egész azzal kezdődött, hogy 14 évesen elköltöztem a szüleimtől. Mindezt csak azért, mert nem engedtek bulizni. Így visszagondolva elég hülyeség volt, de de hát akkor még fiatal és Emo voltam. Ja, egyébként a nevem Roxi, bár mindenki Bogyó-nak hív. Szóval egyedül éltem kerek 2 évig egy panelház legfelső emeletének legeldugottabb lakásában. Aztán a szüleim abbahagyták kis zugom fenntartásának fizetését, így elkezdtem dolgozni a gimi mellett. Aztán megtörtént a csoda. Vagyis..igen, hívjuk csodának. Bejött a kávézóba egy vöröshajú csávó ilyen..."rosszfiú" ruhában (bőrdzseki, stb.) és megállt a hirdetőtábla előtt, ahol a hirdeésem díszelgett. Mivel rá volt írva a telefonszámom, felhívott, hogy találtam-e már lakótársat. Erre azt válaszoltam neki: "Inkább gyere ide a pulthoz, ne fogyaszd a pénzed, ha személyesen is meg tudjuk beszélni." Majd leraktam a telefont, ő pedig "Mivan?" fejjel vánszorgott oda elém. Kért egy Nutellás palacsintát kávéval aztán leültünk megbeszélni, pontosan mennyi lenne a lakbér és a rezsi, ha elfeleznnk a költségeket. Végül megkedveltük egymást, így ő elment a cuccaiért, és meg elindultam haza, nehogy olyan disznóólba érkezzen, ami a lakásban volt. Egy órán belül megcsörrent a kaputelefon, így lementem újdonsült lakótársam elé. Miközben felfele vonszoltuk a csomagjait, elmondtam neki minden fontosabb tudnivalót a házról, szomszédokról, a lakásról. Mikor végre megmásztunk 14 emeletet, kifulladva leraktuk a bőröndöket. Aztán furcsa zajra lettem figyelmes. Az egyik táskából nyüszítésszerű hang jött. Egyből kinyitottam. Egy kutya dugta ki a fejét belőle. 

- Ez meg mi a szent szar?? - kezdtem el kiabálni.

- Nem mi, ki. Ő a kutyám, Damon. 

- Aham..mi a fenének van van a táskádban egy kutya? 

- Hát..nem tudtam, mit szólsz majd hozzá - Mondta félénken.

- De cuki vagy! - Mondtam meghatódva.

- Maradhat?

- Persze! Majd a tetőn ellesz, van kerítés meg egy üvegház, amit csak én használok. De te fogod etetni!

- Alap! Lakbért kell fizetnie? - kérdezte kicsit elviccelve a dolgot.

- Hát...talán meg lehet oldani, hogy ne kelljen...

Aztán Castiel (mert így hívják) elkezdett röhögni, majd böködni a hasam amitől elkezdtem pukkadozni a röhögéstől. Végül ránk szólt a szomszéd, hogy ne a folyosón szerelmeskedjünk (?) ígyhát körbevezettem Vöröskét a lakásban. 

- Amúgy ki szólt ránk az előbb?

- A szomszéd - odahajoltam hozzá és elkezdtem suttogni - én csak Banyusnak hívom.

- Honnan a találó becenév? - kezdett el ő is suttogni.

- Na vajon?