2. fejezet

19. csütörtök

Hihetetlen, de este elfelejtettem megcsinálni a leckém! Égett is a fejem rendesen... Deborah barátja, Castiel pedig egész nap ezzel piszkált, és röhögött rajtam. Rosa nem tudott megvígasztalni/megvédeni, mert egész hétre kikérték a nagyija halála miatt. Melody pedig egész nap azon ügyködött, hogy Nataniel közelében legyen, ami nem mindig sikerült neki, hála Amber-nek. Elég nyafogós, hogyha a bátyjáról van szó. Mondjuk amúgy sem egy angyal... Armin ma szinte hozzám sem szólt, amiből arra következtettem, hogy Alexy vele is megosztotta az örömét, de ő nem mondta el, hogy nem járunk együtt. Nem érdekel, hogy szerelmes vagyok belé, a tanulásra kell koncentrálnom, legalább az értettségi végéig. Ami már nemsokára itt van, szóval még jobban kéne tanulnom, de persze, nekem rontanom kell félévkor! De a gondolataimból valaki megint kizökkentett.

- Hé, Roxi! - hallottam egy kedves fiúhangot.

- Sz-szia! - mondtam ledermedve, tátott szájjal.

- Nem is örülsz?

- De-dehogynem!

- Alexy mondta, hogy mikor megölelt téged tegnap, nem ellenkeztél.

- Nem akartam letörni.

- Ó, ő tudja, hogy nem járunk. Vagyis még nem járunk.

- Még? - kérdeztem ledöbbenve.

- Igen. De lehet, hogy nem is fogunk. Attól függ...

- Mitől? - szakítottam félbe sietve.

- Tőled.

- Tőlem?

- Igen. Te szeretnéd? - ahogy ezt kimondta, elkezdett felém közeledni...

- Igen! 

És ez volt az a szó, ami mindent megváltoztatott. Armin meg akart csókolni, de ez Apu miatt nem sikerült neki, merthogy ő pont akkor ott volt, és pont meghallotta. És volt nála egy WC pumpa...

 

20. péntek

Igazából ma semmi nem történt azon kívül, hogy Armin nem haragudott Apu miatt, aki csak WC-ből hárította el a dugulást. Melodynak nem jött össze a dolgog Nataniellel, mert ő Carla-val jött össze még tegnap este, úgyhogy szegényem nagyon rosszul nézett ma ki. Armin, mikor ma először meglátott, szélesen elmosolyodott, odajött, és szorosan megölet, majd nyomott egy puszit az arcomra. Mindenki minket nézett, valaki aranyosnak gondolt minket, valaki "nyálas romantikázóknak". Az igazgatőnő is az utóbbi csoportba tartozott, meg az osztány rosszabb magatartású fele. Az órák lassan teltek, talán csak mert folyamatosan olyan üzeneteket kaptam, amire olyasmik voltak ráírva, hogy szünetben a csarnokban, bepótoljuk ami elmaradt...stb.stb...És órák után tényleg megtörtént, ami este nem valósulhatott meg...

...aztán megdobáltak minekt paradicsommal. Arminnal gyorsan elmentünk hozzá, én pedig beültem egy kád meleg vízbe. Miután végeztem, megszárítottam a hajam, és bementem a szobába, ahol Alexy várt és szorosan megölelt, és így szólt:

- Roxi, mostmár tényleg üdvözöllek a családban!

- Köszi! De Alexy, megfulladok!

- Ó, bocsi!

- Semmi baj! Armin hol van?

- A nappaliban videójátékozik.

- Ó, értem, köszönöm!

Mikor leértem a nappaliba, Armin tényleg ott volt az ablakban, egy játékkal a kezében. Mikor meghallotta, hogy belépek felnézett és elmosolyodott, majd így szólt:

- Szia! Végeztél?

- Aha. Mit játszol?

- The last remnant. Ismered?

- Hmm..nem hiszem. Megmutatod, hogyan kell játszani?

- Persze! Gyere!