2.fejezet

- Miért is szoktak téged Bogyónak hívni?

- Még oviban a barátaimmal beceneveket adtunk egymásnak és rámragadt.

- Miért pont Bogyó? - Értetlenkedett tovább.

- Novénynevek voltak és a bogyó nagyjából az..

- Ez hülyeség, de a név nagyon is illik rád!

- Köszi..azt hiszem - jöttem zavarba és valószínűleg elpirultam, mert Castiel elmosolyodott.

- Nem megyünk el valahova az edzésem után?

- Ő..először inkább a szabályok.

- Szabályok: - Ismételte meg lassan.

- Jól hallottad!

- De nekem mennem kell kosárra, mert elkések.

- Oki, akkor leírom, te meg menj.

- Ok.

 

Szabályok

1. Banyusnak beszólni/visszaszólni nem ajánlott, mert azzal fog fogadni minden nap, hogy milyen udvariatlan vagy (tapasztaltam)

2. Barátnőt/barátot a lakásba hozni nem ajánlott, a félreértések miatt.

3. A másik dolgaihoz nyúlás balhéhoz vezet, próbáljuk ezeket elkerülni.

4. A hűtőben lila cetlivel ellátott dolgok Bogyó tulajdonában állnak, a zöldek Castielében.

 

Az elkészült szabályokat kiraktam a hűtőre, majd elindultam a könyvtárba. Az új könyvek közül egyik sem fogott meg különösebben, így üres kézzel indultam haza. Út közben összefutottam Castiellel, aki épp az edzéséről tartott visszafelé. 

- Na, leírtad a szabályokat? - Kérdezte gúnyosan.

- Így belegondolva elég hülyeség volt, de igen.

- Nem is kicsit! De azért elolvasom őket.

- Hívjuk inkább javaslatoknak, az barátságosabb név.

- Nekem nyolc.

Az út hátralévő részében Cast az edzésről beszélt, de nem igazán figyeltem rá. Túlságosan lekötötte a figyelmem, hogy ez a helyes srác velem lakik.

- Tudod egyáltalán, hogyan kell kosarazni? - Zökkentett ki végül az álomvilágomból. 

- Nem elmagyaráznád? - Kérdeztem vissza, pedig nagyon is tudom, hogyan kell. Nem tudom miért ezt mondtam, kicsússzott a számon.

- Persze! - Mosolyodott el, majd újra elkezdett beszélni. 

Szegényt a drága Banyus félbeszakította azzal az indokkal, hogy ez már csendháborításbak számít. Láttam Castielen, hogy durván visszaszólna, így gyorsan közbeléptem:

- Elnézést, többet nem fordul elő!

- Remélem is! De a bocsánatkérés ellenére nem megengedett, hogy kiabáljon! - Ezzel bevágta az ajtaját.

- Miért szóltál közbe? - Vont kérdőre Castiel.

- Először olvasd el a javaslatokat, utánna tegyél fel ostoba kérdéseket! - Csaptam be előtte az ajtót teljesen felháborodva, majd bevackoltam magam az ágyamba. 

- Holnap suli - gondoltam át a hetet - a házik kész vannak, már csak tanulni kell...-

Ekkkor kopogtak az ajtómon. Castiel volt az.

- Bogyó, gyere ki kérlek, beszélnünk kell.