3.fejezet

- Miről?

- Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért.

Felálltam és kinyitottam neki az ajtót.

- Elolvastam a javaslataid.

- És?

- Sajnálom, hogy az előbb úgy rádförmedtem.

- El van felejtve - mondtam közömbös hangon. - Ennyi?

- Ő...igen - válaszolt egy kicsit meglepődve.

- Jó éjt! - Ezzel újra rácsaptam az ajtót.

Nem tudom miért viselkedtem így , de ez jól esett. Gyorsan elmentem zuhanyozni,aztán azzal a tudattal aludtam el, hogy holnap mindent elmondhatok a barátaimnak.Reggel majdnem lekéstem a busztde a nagy sor miatt pont elértem.

- Jó reggelt! - Köszöntem mosolyogva a sofőrnek, ahogy mindig szoktam.

A suliba beérve egyből az udvaron lévő padhoz indultam, ahol drága barátaim már vártak.

- Jóóreggelt! - Köszöntem nekik.

- Szia Bogyó! - Mondták kórusban.

- Mariusz?

- Nyaral.

- Ó, mikor jön vissza?

- Jövő héten.

- Pálinkás jó reggelt! - Ért oda Szofi is.

- Szia Szofi! - Köszöntünk kórusban.

Ja igen, a barátaim, vagyis a második családom: Szofi és Mogyi - az írók, Mariusz - a legjobb barátom, Samantha - a fogadott húgom, és a társaságunk oszlopos tagjai: Crazy, Julcsi, Logan, Menta és Dreamy. Persze legtöbbjüknek ez csak a beceneve, mint pl.nekem is.

- Miből élünk? - Kérdezte Szofi, ezzel a pletykákra célozva.

- Nincs új sztori LL-en - vágtuk rá egyszerre. (LL=Lőjetek le)

- Értem. Gyakori probléma, nem tehetünk semmit.

Társalgásunkat a csengő szakította félbe. Órák után együtt indultunk a buszra, aztán elbúcsúztam tőlük.

- Este beszélgetünk LL-en?

- Még jó!

Hazaérve Castiel tankönyveit elszórva találtam a lakásban. Először arra gyanakodtam, hogy ilyen trehány, aztán mikor az erkélyen és a fürdőben is a cuccai voltak, besokalltam. Elkezdtem dörömbölni az ajtaján, de nem adott semmi életjelet. Mivel a bejárati ajtó nem volt kulcsra zárva, megijedtem. Berontottam a szobájába, de az üres volt. A cuccain kívül semmit sem láttam. Odaléptem az ablakhoz, mikor megszólalt a hátam mögött:

- És még te jössz a szabályokkal, mi?

Éreztem a hangjában a csalódottságot.

- Castiel...

- Hagyjál!

- Azt hittem, bajod esett!

- Aha, persze! Csak megetettem a kutyám, erre te?! Betörsz a szobámba és kutakodsz!

- Nem kutakodtam!

- Akkor mi az a kezedben?

Lenéztem. A telefonja volt nálam. Teljesen kiment a fejemből.

- A földön találtam a nappaliban!

- Na jó, elmentem edzésre. Ha mégegyszer rajtakaplak, elköltözök innen!

- Castiel...

- Takarodj a szobámból!

Sírva kirohantam és egyből a biztonságot jelentő zugomba menekültem. Beléptem LL-re, majd elmeséltem a történteket a barátaimnak. Este 11 óra fele jelzett a telefonom. Mariusz írt.

Hát ez volt a történet. Castiel valószínűleg még mindig a semmiért pipa rám. Inkább lefekszem aludni.